Zakynthos 2015.08.13.-23.

Először nem akartam beszámolót írni, de ez nem a szokványos, evezős túra volt. Váratlanul nagy élmény ért, ezért inkább leírom a történteket. Lehet azt mondani, hogy nem is a látnivaló számít, hanem az, hogy éled meg az adott túrát. Ez igaz is, de ez esetben átlagos elvárásokkal indultam és tele élménnyel jöttem haza. A hely magával ragadott.

08.13. csütörtök, indulás:

Egy ledolgozott nap után 17h körül indultam BP-ről. M0-t választottam a forgalom miatt és már itt akkora zápor kapott el, hogy többször le kellett lassítani. 18h után találkoztam Szalamandróval, aki még egy-két fontos dolgot vett a kecskeméti Decathlonban. Pl. fejlámpát. Kellett is. Az út eseménytelenül telt, hajnalban 3 órát aludtunk Dél-Szerbiában egy benzinkútnál.

08.14 péntek, az út:

A teljes utat egyedül nyomtam le, nem volt gond. Kb. 1560 km. Estére értünk a kijelölt induló pontra, ahol Lola és Gabooo már vártak. Ők felváltva lenyomták a távot, így 3-4 óra előnnyel értek oda. Rövid táborhely keresés után gyors alvás. Reggelre szétcsípkedtek a szúnyogok. Én az autóban aludtam, hogy ne kelljen sátrat állítani. A résnyire nyitott tetőablakon egy csomó rovar bejött, majd jóllakott. Furcsa, kicsi, átlátszó "szúnyogok" voltak és nagyot csíptek.

08.15. szombat, az átkelés:

Aznap 18,5 km-es átkelés várt ránk. Minthogy árnyékos helyen voltunk, sokáig aludtunk. A bepakolás volt az egyetlen délelőtti esemény a strandon. Látszott a közönségen, hogy nem hiszik el: ezt a sok cuccot mind bepakoljuk a kajakokba. Végül sikerült. Ennek örömére megnéztük a legvonzóbb tavernát és megünnepeltük magunkat egy Alfa sörrel. Kivéve Szalamandrót, mert ő nem ivott sört.

Végül délben indultunk az átkelésre, mondván van még időnk. Már ekkor elkezdtünk "elgörögösödni".

Erős három óra alatt átértünk, néhány megállással és fürdővel. Az én kondimhoz mérten nem a legkényelmesebb tempóval mentünk, de tudtam, hogy én leszek a leggyengébb láncszem. Teknős Ernőt idézve: "Valakinek utolsónak is kell lenni!" Azért nem hagytak le, figyeltek rám.

Megérkezés egy nem túl szép, alig árnyékos helyre. Talán még fotót sem csináltunk róla. Evezés Zakynthos városába, itt derült ki, hogy valami vallási ünnep miatt nincsenek nyitva a boltok. Pedig nekem szükségem lett volna kenyérre, mert az otthoni, előre csomagolt fekete penészes lett a rövid út alatt. Csak folyékony kenyeret találtunk és azt jóízűen meg is ittuk. Ekkor már késő délután volt, szinte este. Órám nem volt kéznél a túra alatt, így egész úton csak a nap állása tájékoztatott (+ néha a többiek). Innen még egy kicsit szenvedős szakasz következett, amíg megtaláltuk az ideális táborhelyet két gigaméretű strand között. Illetve az egyik szélénél a napágyakon. Aznap 34 km-t mentünk, nem a sziget legszebb részén.

08.16. vasárnap, bemelegítés:

Reggel a napágy-karbantató többszöri felszólítása után összepakoltunk. Reggeli közben a látnivalót a futók fel-alá rohangálása biztosította, no meg egy 50-es férfi, aki tanga nadrágot varázsolt a fürdőnadrágjából. Ezen jót derültünk.

Nem voltak határozott célok a napi távokat illetően. Egészen pontosan próbáltuk tartani az átlag napi 20 km.-t, de nem sikerült. Először azért, mert nem volt túl érdekes látnivaló, később meg pont azért, mert túl sok volt.

Többek között azért volt nagyszerű ez a sziget kör, mert fokozatosan ismertük meg Zante szépségeit. Aznap egyre szebb partvonal mellett haladtunk. Érdekes volt egy kénes forrás közelébe evezni: A 30 fokos tengerhez képest hihetetlenül hideg (biztos, hogy 20 fok alatt volt!), büdös és zavaros víz fogadott. A legtöbb cucc egy barlangból jött elő. Egyik pihenőnél egy friss házaspárt fotóztak éppen. A fotós térdig bekergette őket a tengerbe, érdekes látvány volt. Itt találkoztunk egy fiatal párral, kettes kajakkal nyomták a szigetkört, sok cuccal. Később kiderült, hogy ők is magyarok. Egyre szebb strandokat érintettünk és folyamatosan azt éreztük, hogy ez még szebb, még tökéletesebb, mint az előző. Estére találtunk egy ideális, elhagyatott öblöt: tökéletes szálláshely volt. (Persze később még tökéletesebbeket találtunk, de azt akkor még nem tudtuk.)

08.17. hétfő, kezdődik:

A napokat csak azért kellett számon tartani, hogy az időjárás előrejelzést tudjuk értelmezni. A nap elején még kikötöttünk az utolsó "civilizált" helyen, feltankoltunk 4 napra és leteszteltük, hogy még mindig finom-e az Alfa sör. (Van aki mást tesztelt.) A pihenő után jöttek a kék barlangok. Először csak a sok hajót láttuk, majd egy-két barlangocskát is. Szép volt, de nem értettük a nagy felhajtást. Később néhány boltív és barlang után kiértünk a kitett oldalra. Itt már nem sok hajó járt, nem véletlenül. Rettenetesen összevissza hullámok jöttek. A nyílt tenger felől két irányból, a sziklákról visszaverődve megkétszereződtek. Közben néhány hajó is elment mellettünk, azt már alig érzékeltük. 4-es bft szél lehetett, nagyon oda kellett figyelni a rendszertelenség miatt.

Ez a szakasz kalandos volt, egyszer Szalamandró megcélozta a partot, gondoltuk jó kiszálló helyet talált. Egy idő után nekünk is elegünk lett és elhatároztuk a kikötést. A messziről idilli part közelről már rettenetes, hullámtöréses part volt. Először a Gabooo kötött ki. Nem ment túl jól, ezért én is nekiindultam, gondoltam segítek neki. Lola közvetlenül mögöttem. Tipikus esete volt az alulértékelt veszélyhelyzetnek. A vége az lett, hogy mindhármunk beülője tele lett vízzel és komoly harcot vívtunk a dögnehéz kajakokkal. A cuccunk egy része elúszott. Csoda, hogy nem lett komolyabb bajunk. (Ilyenkor a lábsérülés veszélye a legnagyobb, amikor a hullám nekitolja a 100+ kilós kajakot...) Végül nagy nehezen felcibáltuk a kajakokat a magas partoldalra. Gabooonak egyedül is sikerült! Majd teljesen kifáradva vissza az öbölbe az elúszott cuccokért. Itt már mindenki letesztelte a mentőmellényét, így biztonságosabb volt. Veszteség: Lola tartalék lapátjának fele. Mint kiderült nem úszik a vízen. Öreg hiba.

Szalamandró is megkerült, nem volt túl jó állapotban. A következő nekifutással kb. 3 km-t mentünk majd kikötés. Szalamandró ismét rosszul festett. Ez a kikötés már szervezetten ment. Egyesével kikötöttünk és kirángattuk az utánunk jövőket. Itt mutatta meg Lola, hogy a parton is tud eszkimózni. Az utolsó hullám szépen átforgatta. Megijedtünk. Szerencsére nagy baj nem történt, viszont a kajak ürítés után is maradt 4-5 kiló kavics a beülőbe.

Már-már elhatároztuk, hogy itt éjszakázunk, de én ragaszkodtam a Navagio öbölhöz. Tudtam, hogy napközben sokan lesznek, szerettem volna tömeg nélkül is látni. Az utolsó 2 km és a kikötés teljesen hibamentes volt és megérkeztünk a TÖKÉLETES szálláshelyre. Turista egy szál se. Szalamandróval elindultunk feltérképezni a parton lévő hajóroncsot. Mire végeztünk, eggyel többen voltunk az öbölben. Abban az öbölben, amit elméletileg csak a vízről lehet megközelíteni. A vízen meg nincs csónak. Kiderült, hogy az égből jött! Egész pontosan bungee jumpingolt. Majd kis idő múlva még egy ember. Nem értettük, hogy most mi lesz velük, hogy jutnak vissza, de a lemenő nap utolsó sugarainál elkezdtek mászni az előre kihúzott köteleken. Már sötétben értek fel. Összességében jó hangulata volt az öbölnek, szerintem jól döntöttünk, hogy ide jöttünk.

08.18. kedd, a csoda:

Reggel nem keltünk túl korán, mert a teljes völgy árnyékban volt. Pont ott kelt fel a nap, ahol 300 méteres fal határolta. 8:30 körül már szedelőzködtünk, 9:00 körül elkezdtek siklóernyővel ugrani, összesen több, mint harmincan. 9:20-kor megérkezett az első hajó és nemsokára egy zsúfolt strandon találtuk magunkat, ahol pár percenként ejtőernyősök ugranak az "égből". 10:00 utáni indulásunkkor úgy kellet éket vágni a sok napozó, fürdőző tömegben, hogy a kajakokat vízre tudjuk tenni. Jó, hogy nem ilyenkor jöttünk!

Elindultunk és elhagytuk a tömeget is. Erre a partszakaszra már nem jöttek hajók, teljesen nyugis volt. Úgy éreztük, miénk a sziget! És úgy is volt. (Később kiderült, hogy a bérelt hajókat csak bizonyos távolságig engedik el, ez már túl volt rajta.)

Szebbnél szebb helyeken jártunk és egy picit minden egyes újabb öböl és boltívrendszer szebb volt, mint az előző. Na itt szerelmesedtem bele a szigetbe. Csak akkor még nem tudtam. Ide képek kellenek, a látványt nem lehet leírni. Szinte senkivel nem találkoztunk és esély sincs, hogy későbbiekben elrontsák ezt a szép helyet, mert a szárazföldről egyszerűen nem lehet megközelíteni. Amit igen (egy-egy öblöt) azt ellepték a fürdőzők. Ami azért nem zavart, mert itt általában hűtő is volt. A többit az olvasó fantáziájára bízom. (Na mégsem: Alfa, Heineken) Az esti szálláskeresés nem volt túl egyszerű, mert a kinézett hely szúnyogos volt és olyan éhes patkányok voltak, hogy a rövid pihenő alatt is ostromozták a kajakokat. A végén egy barlangot találtunk. Ne egy kis lyukat képzeljetek el, hanem inkább egy nagy, kupolás templomot. Én nem szívesen alszom 20e tonna kővel a fejem felett, de akkor ez volt a legjobb választás.

08.19. szerda, csoda 2.0:

És a csoda tovább tartott. Olyan kis, kedves öblöket, lélegzetelállító, nagy tereket láttunk, hogy egész nap fülig ért a szánk. A legváratlanabb helyeken találtunk nagy barlangokat, boltíveket, átjárókat. Megtaláltuk a kajakparadicsomot!!!

Az hozzá tartozik, hogy csak úgy működik, ha a parthoz a lehető legközelebb evezel és minden barlang bejáratot megnézel. Csak akkor derül ki egy-egy barlangról, hogy bizony akár 3 bejárata is van és mindhármon lehet közlekedni kajakkal. Ez nyilván túl nagy szélben nem működik, ezért mi sem láttunk minden érdekességet.

Az időjárás minden nap hasonlóan alakult: reggel még viszonylag csendes volt a víz. Ekkor lehetett a barlangokat legjobban megnézni. Délutánra felélénkült a szél, ami estére már elég erőssé vált. Mi minden napszakban eveztünk, mert olyan alaposan átnéztük a partot, hogy sokáig tartott és kilométerben sem a tervezettet hozta.

Nagyon gyorsan elrepültek a napok és ebben a szakaszban az volt a jó, hogy egy-egy festői öböl után azt hittük, már mindent láttunk, nem érhet meglepetés. Pedig de. Nehéz szívvel bár, de 300-400 barlangot fel sem térképeztünk. Egyszerűen sok volt. Úgy éreztem, hogy a sok infót egyszerűen nem tudom feldolgozni, idő kell hozzá.

Aznap este ismét barlangban aludtunk. Hasonlóan az előzőhöz itt sem volt térerő, de nekem nem is hiányzott. Annyi különbség volt, hogy itt a barlang végén édesvizű kis tó is volt.

08.20.csütörtök, újra emberek között:

Újabb kristálytiszta vizű öblök és fantasztikus boltívek után e nap végén újra lakott terület következik. Ezt a szakaszt magamba el is könyveltem, hogy egyre kevésbé szép részek következnek, egyre több emberrel. Hát nem! Olyan csodás helyek voltak, hogy itt tudatosodott bennem, hogy ez már szerelem a javából. A sziget minden szépségét megmutatta és próbált ott tartani. Amikor egy kisebb sziget barlangján keresztül át lehetett kelni a túlsó öbölbe, majd egy még keskenyebb barlangba vissza... Fülig ért a szám, és az az érzés magával ragadott mindenkit!

Ahogy közeledtünk a sziget csúcsához, egyre több embert láttunk, de még itt is voltak olyan alagutak amik élvezetessé tették az evezést (bujkálást).

Estefelé kihasználtuk a civilizáció áldásait: a hűtőt megtaláltuk (Alfa), bolt volt, valamint fejenként 2 gyrossal kényeztettük a gyomrunkat. Az enyém azt se tudta mi a helyzet, mert már napok óta, jobbára porból készült ételeket kapott. Este még megkerültük a teknős szigetet, ahol nem találtunk megfelelő szálláshelyet. Egészen pontosan találtunk, de azt már elfoglalták a teknősök és oda rakták a tojásaikat. Az éjszakázó hely egy nem túl szép strand volt, ráadásul sátrat kellett állítani a csípős rovarok miatt.

08.21. péntek, teknősnap:

Tervbe volt, hogy óriásteknőst is látni kell, ha már itt vagyunk. Ha valamikor, hát most itt az ideje. Már kora reggel indultam (8 után, minthogy elgörögösödtünk), a többiek még pakoltak. Gondoltam megvárom őket a kikötő közelében. Tudtam, hogy reggelenként egy adott helyre csalják a tekiket. Ha így látom őket, az is valami.

Majd egy órát vártam türelmesen, de a halásznak nem sikerült a csalogatás. Már azt hittem ennek annyi. Ráadásul még előző nap azt olvastuk, hogy augusztusban elmennek a teknősök a környékről. Aztán jöttek a többiek is és arra lettünk figyelmesek, hogy a kirándulóhajók kerülgetnek valamit. Sokan és nagy hajók voltak. Nosza, nézzük meg! Teknősök voltak, óriások. Én pofátlanul és kissé veszélyes módon beeveztem a nagy hajók közé, hogy én is lássak valamit. Láttam is, csakhogy minden percben veszélyben voltam, mert nem tudhattam, hogy látnak-e a kormányosok. Néha rámdudáltak ugyan, és aznap leizzadtak párszor, de nem lett nagyobb baj.

Amikor a kiránduló hajók tömege elment akkor még visszafordultunk és akkor is láttunk néhány példányt. Ekkor már fényképezni is tudtam, csak néhány kisebb csónak ill. kishajó volt a közelünkben. A többiek is odajöttek, mindenkinek tetszett. Tehát még az utolsó teljes napra is tartogatott a sziget meglepetést!

Amikor nagy nehezen továbbmentünk, akkor is találkoztunk egy óriásteknőssel, egy nem túl zsúfolt strand mellett. Ez már nem mutogatta annyira magát. Később következett egy kis sziget (ahol nem is tartózkodhattunk volna) és az utolsó strand, aminek nagy részét szintén a teknőstojások foglalták el. Persze innen is elküldtek, mondván: a védett területen nem tartózkodhat hajó. Ez részben jól esett, részben nem értettük: mi a lapátokkal nem sok kárt tudunk tenni a teknősökben. Azért igazuk van, védeni kell őket!

A lemenő nap újra tavernába ért minket, ahol utolsó vacsoránkat fogyasztottuk. Szép volt ez a hét, másnap átkelés. Már sötétben érkeztünk a kinézett partszakaszra. Tengeri fűágy, jó puha. Aha. Hamarosan arra ébredtem, hogy valami mászik rajtam. Elzavartam, és valamiért azt beszéltem be magamnak, hogy biztosan aranyos tarisznyarák volt és eltévedt. Kis idő múlva megharapott. Ekkor már csak bóbiskoltam, így láttam, hogy egy méretes patkány iszkol el. Sátort állítani esélytelen volt, mert az én kis sátramnak kell a kifeszítés. Tengeri fűben szinte lehetetlen. Próbáltam aludni, de nem volt nyugodt éjszakám. Viszont a felkelő napot ragyogóan le tudtam fotózni! :-)

08.22. péntek, átkelés:

Reggelre már a Lola és a Szalamandró sátra is állt. A Gabooo kemény volt! Annak ellenére, hogy még néhány hullám is felcsapott oda, ahol aludt. Egy-kettő hozzám is elért. Furcsa úgy ébredni, hogy egyszercsak fél deci víz van a füledben. Viszonylag korai indulás után, az átkelés előtt próbáltunk egy helyen kikötni. Sikerült is, de a lányok (jogosan) nem vállalták, mert túl nagy hullámok jöttek.

Tehát nekiindultunk az átkelésnek. Távozóban még láttuk azt a szakaszt ahol egy hete partot értünk. Viszlát Zante, még visszajövünk!!!

Érkezés után még egy gyors ebéd részemről. Akik komplett konyhát cipeltek, azoknak persze sokkal tovább tartott, cserébe emberi fogyasztásra alkalmas dolgokat ettek. Kivéve persze ami nem volt az. :-) Kész csoda, hogy megúszták komoly gyomorrontás nélkül!

A visszapakolás már könnyebben ment, mindent megettünk, ami ehető volt. Az visszaút viszonylag gyorsan ment. Első 500 km-t lenyomtam, onnan felváltva vezettünk. Röszkéig nem volt említésre méltó esemény, ott viszont egy csúnya dugóba futottunk, amit 3 óránk bánt.

Felejthetetlen élmény volt ez az egy hét. Feltöltődtem. Visszavágyom.