|
|
Thassos 0. nap:
Érdekesen indult a túra. Mikor elhatároztam, hogy megyünk, még azt gondoltam, csak ketten a feleségemmel. Aztán télen említettem Pepinnek a Thassos kerülést és felcsillant a szeme, majd Béka is jelezte, hogy érdekelné, végül Emdzsíék is csatlakoztak...
Első terv az volt, hogy azonos időben (1 órán belül) érkezünk, majd találkozunk a kiindulási ponton Keramotiban. Ehhez képest Pepinék 1 nappal később, Emdzsíék majd egy nappal előbb indultak...
A mi indulásunk előre tervezett időben történt. Gikszer azért akadt: az IGO európa nem volt hajlandó rendesen működni, nem talált műholdat. Sebaj, gondoltam a szélvédő árnyékoló vékony fémréteg (ugye francia autó) + a kajakok sem segítik a műholdkeresést.
Mikor átértünk Horvátországba, már határozottan idegesített a dolog. Kiderült, a vevővel nincs baj, az op. rendszerből szépen látszottak a holdak, csak az IGO ugye...
A vége kb. 1 órai rítus volt az út mellett, nem messze a határtól, ahol még a kilométerekkel azelőtt lehagyott gyalogos turisták is elhúztak mellettünk. Mi meg hol áhitatosan, hol mérgesen körülálltuk a navit és vártuk, hogy találjon már magára. Néhány op. rendszer reset után az IGO-t is reseteltem. Ekkor minden eddigi beállításom elveszett ugyan, de működött a helymeghatározás! Már "csak" 10-15 perces tökölés, finomhangolás, skinbeállítás és minden rendben volt.
Azért megérte, mert nem volt sok kedvem egy nem túl aktuális és nem túl részletes térkép segítségével elhúzni Eszék mellett, áthaladni az útépítésekkel nehezített belgrádi terepen és megtalálni a helyes irányt Thessaloniki környékén...
Ezután már sok említésre méltó dolog nem történt az úton, hacsak nem vesszük annak a domina kinézetű, szőke szigorú tekintetű szerb vámosnak a kérését, aki kinyittatta a csomagtartónkat. Annyira erős idegzete azért nem volt, hogy Béka sittes zsákjai láttán ne hőköljön vissza! :-)
(Béka pakolt utoljára.) Azonnal visszacsukatta az ajtót és a szemében furcsa, sajnálkozó tekintettel továbbzavart...
Eseménytelenül teltek az órák, mi meg folyamatosan örültünk, amikor a hátralévő km állás újabb, kisebb számjeggyel kezdődött. Az egyik makedón kapunál kicsit rosszul tudnak számolni, de a Balkánon vagyunk, ne csodálkozzunk semmin. Az utolsó benzinkútnál tankoltunk, állítólag az biztonságos. Én konkrétan semmit nem bíztam volna a maffiózó kinézetű társaságra, nagyon kellett figyelni mindenre. Profik voltunk: Béka az autót őrizte, én meg a bankkártyámat követtem nyomon...
Keramotiba érkezéskor már elegem volt a vezetésből. (14-15 órája mentünk.) Az Emdzsí féle csapat már a parton volt, de az SMS-en megadott GPS koordináták konkrétan a tengerre mutattak. Nem voltunk túl vicces kedvünkben. Na ekkor ittam egy jó hideg sört és már nem is érdekelt semmi. A többiek majd fél órán át kutatták, majd megtalálták a tuti helyet, ahol Emzsíék is parkoltak. Beparkoltunk, fürödtünk, kevés bóbiskolás a függőágyban (még másnap is <> jelek voltak a hátamban!), majd készülődés a tűző napon. Az indulást, az evezést már nagyon vártuk mindannyian. Az átkelés sima ügy volt, kellemes, középmagas (de végre TENGERI )hullámokkal! A különlegessége talán csak az volt, hogy félhátulról egy nagyfrekvenciás tengeri jellegű, ugyanakkor szemből (ahonnan a szél is fújt) kisebb sűrűbb hullámzás jött.
Megérkeztünk, letáboroztunk és reggel elkezdtünk aggódni Pepinékért, mert semmilyen infónk sem volt róluk. Még azt se tudtuk, hogy elindultak-e... innen már Pepin nagyszerűen leírta a történéseket.
Thassos (Görögország) + 2 nap:
Miután Thassost gyorsan megkerültük, elhatároztuk, hogy a fennmaradó majd 2 napig nem henyélünk (strandolunk), nem megyünk haza, hanem a Chalkidiki középső félszigetének egy részét nézzük meg. Emdzsí nagyszerű ötlete volt, mindenkit feldobott a lehetőség. Még csütörtök este át akartunk menni az új helyszínre, hogy minél több időnk legyen felfedezni azt a partszakaszt.
Már az indulás sem volt egyszerű, mert a déli pihenőhely csak messziről nézett jól ki. Közelről puccos, drága, de nem túl tiszta vizű strand volt. Nem illettünk oda (csak Béka próbálkozott a szerb szépségkirálynők között elvegyülni), nem éreztük jól magunkat, ezért továbbeveztünk Thassos városába. Ott összefutottunk a már pakoló Pepin klánnal. Nem sikerült túl korán átkelni Keramotiba, valahogy senkinek nem volt kedve a tűző napon elindulni...
Így is elég meleg volt érkezéskor, de viszonylag gyorsan összepakoltunk. Indulás előtt a helyi gyorsétteremben még egy utolsó kísérletet tettünk a "Pita Gyros" nevű helyi furcsaság elfogyasztására. (Mást nem lehetett kapni!) Ezt már nem kellett volna! Borzasztó volt. Én konkrétan a hús (illetve ami a pitában volt, állati eredetű micsoda) majd felét a tányéron hagytam: tiszta mócsing volt. Ezzel lezárult a görög gyros tesztelése: itthon sokkal jobb!!!
Este 6 körül gondoltuk, 200 km nem a világ. Nem is, csak az IGO elvezetett egy egzotikus hegyi túrára, autentikus, helyi lakosokkal és háziállataikkal lehetett találkozni. (Néha kikerülni is nehéz volt őket.) Az aznapi út fénypontja talán az volt, amikor 22:00 körül megálltunk egy kis faluban: a fél falu éppen tűzugráson vett részt. (Szentivánéji népszokás.) Jó 2 méteres lángokat ugrottak át (nem csak jelképes ugrálás volt!) , nem a turisták kedvéért. Érdekes volt. De nincs időnk, holmi helyi népszokásokon mélázni: sietni kell!
Hosszas keresgélés után, majd éjfél lett, mire megtaláltuk a tengerpartot. Több, sikertelen kísérlet után (sötétben nem is olyan egyszerű!!!) kiválasztottuk a legnépszerűbb és legszebb helyi strandot a környéken. Hátulütője az volt, hogy reggelig nagy átmenő forgalom volt.
Konkrétan a HVCS-k (helyi vagány csávók) majd ránktolattak, hosszú percekig járatták mellettünk az autójukat és többször is visszatértek.
Nagyon sok szúnyog/bogár volt, de küzdöttünk: ha már eddig nem állítottuk fel a sátrat... Pedig kellett volna! Reggel skorpiót találtam a matracom alatt, egy nagyon kicsit (max. 2 cm.-est).
Aznapra jó kis evezést terveztünk, így semmi sem tántoríthatott el => majd otthon kialusszuk magunkat! Az Emdzsí különítménynek teljesen más volt a bioritmusa, így külön utakon jártunk. (Másnap pl. akkor indultak túrázni, amikor mi már sziesztázni kötöttünk ki.)
Szép helyeket láttunk, itt komoly hagyománya van a vadkempingezésnek. Egész kis kolóniákat találtunk a sziget (Nisida Diaporost) különböző, festői pontjain. Így kellene élni egész nyáron! Hetente kétszer átruccanni enni és innivalóért a közeli szárazföldre, minden más adott.
Kb. 22 km-t eveztünk aznap, ami nem volt kevés az éjszakához képest. Utolsó kikötési pontunk a kontinensen volt, egy hideg sört reméltünk a nap végén. Megvolt + találkoztunk egy életvidám benszülöttel (mi csak Csárlinak hívtuk), aki láthatóan a büféje mögött lakott, öngyújtóval nyitotta a sörünket és nagggggyon laza volt.
Aznap este egy kicsit jobb helyen aludtunk, de ugyanazon a forgalmas strandon. Nem volt nyugodt éjszakánk. A rovarok ugye, meg a nagyobb rovarok: konkrtétan két (talán szerb) részeg üvöltött reggelig folyamatosan.
Utolsó napra laza evezést terveztünk a part mellett déli irányba. Minden összejött, amit nem vártunk az is. Konkrétan egy szép, nagy delfint láttunk többször is felbukkanni. Sajnos nem engedett túl közel magához. Később egy tök jó strandot találtunk: értsd alatta, hogy zuhanya is volt! (Nem is egy!) A legközelebbit megcéloztuk, majd mind a hárman alaposan lefürödtünk (tusfürdővel), hajat mostunk, mintha ez lenne a legtermészetesebb délelőtt 10 körül egy hajósoknak fenntartott kemping mellett. Visszaeveztünk, pihi, este irány haza. Előtte még ettünk (ez volt a legfinaomabb étel az úton!), majd 18 óra körül indultunk.
Eseménytelen volt az út, néhány dolgot kivéve: a szerb-horvát határon a szerb határőr váratlanul elkérta a kajakok papírjait. Én fapofával (akkor már csak az volt, folyamatosan én vezettem) pillanatok alatt megkerestem és átnyújtottam az Ysak és a Puffin fénymásolt számláit. Egyik kajak sem volt a tetőcsomagtartón. Ekkor viszont a határőrön látszott, hogy nem erre számított. Kis piszmogás után visszaadta a két számlát. Az sem zavarta, hogy a tetőn 3 kajak volt!
A határ túloldalán a horvát vámos játszotta el ugyanezt. (Érdekes, hogy együtt jár az agyuk!) Az eredmény hasonló volt: Kis bizonytalanság, a számlákat nézegette, majd bosszúsan továbbintett, mintha mi találtuk volna ki az egészet.
Tanulság: mindenki vigyen magával számlamásolatot/igazolást ha a balkán felé jár!!! (Szerintem az is megfelelő lenne, ha a Pyrus TKBT kiállítana egy többnyelvű igazolást...)
Felejthetetlen pillanat: Visszafelé az első makedón fizetőkapunál a kapus úgy nézett ki, mint Tom Waits egy átmulatott éjszaka után. Látni kellett volna az arcát, amikor a jegyet is kértem, miután kifizettem az útdíjat. :-)
Jellemző beszélgetés a reggeli ébresztő után:
A: Gyerekek, én csak 5 után tudtam elaludni!
B: Hmmmm. Akkor most dicsekszel, vagy panaszkodsz?!?